Nicky beért a városba. Mindenki szíves üdvözléssel fogadta őt. Volt aki meg is állította, hogy mi van az erdő állataival, Sántikával és persze Barnyval. Elindult a piacra. Ott is minden hölgy üdvözölte, az urak kezet csókoltak neki. Végre odaért a magárushoz.

Nicky: Jó napot, szeretnék kérni egy-egy kiló magot a szokásosból. 

Árushölgy: Persze, máris adom. Szia Sántika. Kérsz egy kis mogyorót?

Nicky: Jajj, köszönjük de most nem veszünk mást. Tudja, hogy az állatorvostól szoktunk venni nrki tápot, és immunerősítőt, mást nem nagyon eszik. :)

Árushölgy: Jaj, rendben-rendben. Parancsoljon, itt vannak a madaraknak a magocskák. 

Nicky: Köszönöm szépen, viszont látásra. * Majd fizetett és elindult*

Menetközben Sántika béha néha lemászott Nicky kezén, megszaglászniu mi is van a zacskóba de mikor megérezte a magok szagát gyorsan visszamászott a vállára. Végre beértek az állatorvosi rendelőbe. Lerendeztek mindent, majd mikor mentek volna hazafele valaki megfogta Nicky vállát, és elemelte Sántikát.

Nicky: HÉÉ, ADJA VISSZA 

Anne: 

Nicky: Jaa, hogy csak te vagy. Jaj istenem mit ijjesztgetsz itt engem? Azt hittem valaki elakarja vinni Sántikát. 

Anne letörölgette a nevetésből keletkezett könnyeit: Jaj nyugodj már meg. Itt mindenki tudja, hogy Sántika a mindened. Na de menjünk, mi újsgá veletek?

Nicky: Menjünk el hozzánk, útközben beszélgessünk. :D

*Közben az erdőben*

Barny: Jaj, te bak mit akarsz itt nekem. ne Pattogj már, menj utadra. Na, mit akarsz mááár.

Ismeretlen hang: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! *vagyis sikítás*

Barny: Mi a ...? 

..................... Folytatódik......